Új bejegyzés Frissítés

2010.02.05. 06:32 lisa

Kedves Ibolya! Ez a versed gyonyoru szep!!!    Tiszta sziv es lelek-ami benned lakik!!!   En is nagyon szeretem Jimmyt,es soha nem fogom tudni igazan elhinni, hogy elment-pedig igen. Ott van fent a menyekben, s oonann nez le azokra, akik ugy szeretikOt mint Te.   Szeretettel 2008.11.27 13:53 „Jimmykének!   Hiába múlt el nyolc év nem feledlek Téged, Imádattal gondolok Rád, bennem él egész lényeg. Átvirrasztok éjszakákat, nem jön szememre álom, Némán nézek a messzeségbe és a Te arcodat látom. Y love jou, y love jou, ezt dobogja szívem, Zengő, csodás hangodnak párja máig nincsen. Oly nagyon hiányzol, mindíg itt leszel szívemben, Látlak Téged minden éjjel, tündökölsz a csillagok fényében!     IBOLYA68”

2008.12.23. 08:11 irienne

Lelkem angyala 1. Te fény, te hang, te vagy lelkem angyala. Szépen zeng a húr, mely lelked hangszere, mely nem fordul ellened, mely felemeli életed. 2. Karod ölel meg engem, emberi létek boldogulnak, rettegő lelkek hozzád bújnak. Mikor megérintett a végtelen, akkor sem lett léted éktelen. Irienne

2008.12.11. 18:39

Hajtogatott 1. Három csukott lap közt bújik meg egy hajtogatott papírlap, mellyen szabályos pontrendszerrel a te neved vvan felírva: 2. Jimmy! Az írás hírdeti kiáltva: Legyél hát mindörökre megáldva. Karácsony szellőjében reád csillagok hulljanak, tőled írgalmas kezek el ne maradjanak. 3. Hajtogatott papír közepén a te jeled díszeleg, mellyet mcélból használtak melletted s ellened; mégis ki veled van, nincs ellened. 4. Királyi fölségbe téve téged uralkodói létbe helyeznének. Pedig szíved nem vágyik anyagtól csillogva dúzzadó keménységbe. 4. Hisz mitér a királyi rang, ha százszorta vagy ezerszer nagyobb a neved: angyali dalnok! 5. Hajtogatott papírlap alsó vonalába pontokból mondat hírdeti kiáltva: Angyali dalnok szíve feléd is kitárvaborítsd rezgő könnycseppjeit illatos virágba! Irienne

2008.12.10. 12:32

Karácsony 1 diszes pompában áll a fenyőfa, sok-sok égő,disz csilingel rajta. felöltötte új ruháját eképpen, meleget, megbocsájtást, békességet hozzon az emberek szivébe. 2 de én csak állok és nézem, szivemben furcsa ürességet érzek. valami hiányzik régen, te, te JIMMYKE éppen. nincs aki adja a hitet a reményt, ugy érzem elvesztem én. 3 nélküled nincs boldogság, ünnep, mert az igaz boldogság te voltál nékem. nézem a fénylő csillagokat az égen, olyan távol messze vannak mint régen, de én látom! látom ott rejtözöl éppen. 4 arcod villanása, dalaid rezzenése, emlékeimbe mélyen belevéste. üzensz te nekünk , minden földi halandónak, marika567 szivünkben, lelkünkben örökké megmaradsz királynak.

2008.12.10. 08:04

Melletted 1 nem, nem tudok irni. csak sirni, sirni. hiányod, kinok közt kinlódóm, talán meghalok!! 2 oda kerülni fel melléd a mennyegekbe, angyalok ölelö karjai közé menekülve. ott találnám meg tán, a vigaszt, bolgogságot majd ezután. 3 tudom, hogy vársz, hivsz,  a vágyam melletted maradni mindig. akkor nyugodna meg háborgó lelkem, ha melletted nyughathatna,lelkem testem!! marika567

2008.12.09. 16:32

Örökségül 1. Dalt, sok hangot, rejtve haragot, szerelmet, megtört életet, harcoló elveket, hazugokat, ellened ezernyi ellenérvet. 2. Kaptunk múlhatatlan szívdobbanást, Hallgatást, rejtését igaz létednek, megmentőjét haldokló életnek, siratót s vígasztalót a szívnek. 3. Legnagyobb örökséged az örökre zengő dal hite, melyet hangod olt a szívbe, örömet hív általa életre. Irienne

2008.12.04. 16:49

Bennem élsz 1. Bennem élsz ékes dallam, hangod, mint a penge éle vág át minden elzárt létet, összetöri a kevélységet, vígasztalja a megtört szivet. 2. Felszinre hozza érzelmedet, megöleli a lelkedet, tanítja a szeretetet, megnyitja szellemedben értelmedet. 3. S igen, drága dallam, te léttel élsz bennem, mint nap ég kerekén, mint gyermekség a felnőttségben, miként forróság a meleg fényben. 4. De téged kis dallamocska, tiszta szívvel ki vígasztal? Közüllünk ki ért meg igazán, kitől hangzik vád nélkül, átok nélkül hittel telt kiáltvány? 5. Ki méltó hát tisztán, hogy egyszer sem nézett rád gondolattal ártván? Tán én, ki néha léted vádoltam, és másodperc egy ezredében ellened lázadtam? 6. S ha mégis méltó vagyok, úgy hát Istennek hálát adok, s erőt kérek, kegyelmet, hogy ne fogadjam a gonosz veszedelmet, hogy hűséggel fogjam mindig kezed.   Iriennne

2008.11.29. 15:44

ÁBRÁND! JIMMY! jaj de szép szó ez, mint a napsugár fennt az égen. mikor beteg voltam úgy éreztem: riadtan, féltőn figyelt, mig meleg , puha karja lágyan ölelt.   selymes, hosszú haja uszott a szélben, mint a búzakalászok ringanak a réten. sudár termete a bánattól, szomorúságtól görnyedt, de halkan szótlanul viseli ezt a terhet.   mikor beteg voltam, ugy éreztem:ágyamnál ül nem szól, csak néz, de a szemében látom mennyire félt. szelid bársonyos hangjával mindig megnyugtat, EZT, CSAK  JIMMY, JIMMY TUDJA!            marika567

2008.11.29. 15:43

ÁBRÁND! JIMMY! jaj de szép szó ez, mint a napsugár fennt az égen. mikor beteg voltam úgy éreztem: riadtan, féltőn figyelt, mig meleg , puha karja lágyan ölelt.   selymes, hosszú haja uszott a szélben, mint a búzakalászok ringanak a réten. sudár termete a bánattól, szomorúságtól görnyedt, de halkan szótlanul viseli ezt a terhet.   mikor beteg voltam, ugy éreztem:ágyamnál ül nem szól, csak néz, de a szemében látom mennyire félt. szelid bársonyos hangjával mindig megnyugtat, EZT, CSAK  JIMMY, JIMMY TUDJA!            marika567

2008.11.29. 15:43

ÁBRÁND! JIMMY! jaj de szép szó ez, mint a napsugár fennt az égen. mikor beteg voltam úgy éreztem: riadtan, féltőn figyelt, mig meleg , puha karja lágyan ölelt.   selymes, hosszú haja uszott a szélben, mint a búzakalászok ringanak a réten. sudár termete a bánattól, szomorúságtól görnyedt, de halkan szótlanul viseli ezt a terhet.   mikor beteg voltam, ugy éreztem:ágyamnál ül nem szól, csak néz, de a szemében látom mennyire félt. szelid bársonyos hangjával mindig megnyugtat, EZT, CSAK  JIMMY, JIMMY TUDJA!            marika567

2008.11.28. 05:43

kép nélkül 1. Látlak én minden pillanatban, hangodban, zengő szavaidban, dallamod csengése ad rólad képet, terólad csak egy mesél: az ének! 2. Arcod oly sokan mutogatják nékem, de nem lellek bennük, hiába nézem, nem adják, mit keres a létem, mit hangodban sejtek szelíden. 3. Vannak vonalak, mit észre nem vehetek, még hangod sem mutat valódi arcéleket! Pedig hogy fognám még kezem közt az arcot, ki adja e csodás, megmentő hangot! 4. Szeretném ismerni itt maradt léted képét, s fordítani reá gyönyörű szellemed létét. Hisz mások rég tudják; de nekem még rejtett titok! 5. Titok ez nekem, mint másnak hangod negyed-hajlított rezgése, de ők nem tudják, azzal mit vesztettek, de én tudom, s ismernem kell! Irienne

2008.11.27. 13:53

Jimmykének!   Hiába múlt el nyolc év nem feledlek Téged, Imádattal gondolok Rád, bennem él egész lényeg. Átvirrasztok éjszakákat, nem jön szememre álom, Némán nézek a messzeségbe és a Te arcodat látom. Y love jou, y love jou, ezt dobogja szívem, Zengő, csodás hangodnak párja máig nincsen. Oly nagyon hiányzol, mindíg itt leszel szívemben, Látlak Téged minden éjjel, tündökölsz a csillagok fényében!     IBOLYA68

2008.11.26. 15:07

EMLÉKEZÉS 1 sok-sok év telt el már, de a szivünk lelkünk dobogva vár. bennünk lévő szeretet, imádat nem tud csitulni már, szivünk dobbanássa, lelkünk rezzenése csak vár s vár! 2 hangod a dalaid táplálja lelkünk, ami mindörökké megmarad bennünk. a vágyakozás utánad óriási, ami már emberfeletti. 3 feledni téged nem tudunk, de nem is akarunk. nem akarunk feledni, és igenis akarunk emlékezni. emlékezni csak RÁD és RÁD! aki mindenki vigassza voltál!   marika567                                                                                                ELMENTÉL c. vers irója:  marika567

2008.11.25. 23:43

ELMENTÉL 1. itt állok  elötted fázón remegőn, s a kintól  szenvedőn. nézem a képed a hideg márványon, a könnycsepp legördül az arcomon. 2. nem, nem lehet, hogy itthagytál, elmentél. engem elfeledtél.! emberek ezrei arcán ül a döbbenet a félelem, fájón, hisz te élni akartál oly nagyon.! 3 titkok fátyla övez körül szemeidben szomorúság bánat ül, de mi nem felejtünk soha! mindig mindig szeretni fogunk vala.

2008.11.24. 23:01

Szemem teli könnyel, miközben-e sorokat írom, Zuhog kinnt az eső, kopog egy síron. Emberek ezrei imátkoztak Érted, Reméltük túl éled, de közbe szólt a végzet. Elmentél, itt hagytál, megszakad a szívem,    Te voltál a Király, a vígaszom, a minden. Lelkem háborog, álmom szerte foszlott köddé, El kell fogadnom, hogy nem látlak többé, Király leszel mindíg, örökkön-örökké!   Jó lenne még találkozni Veled az életben,    Imádni foglak mindíg egész életemben. Minden napom és percem fájdalmasan szomorú Mert nagyon-nagyon hiányzol Te csodálatos férfiú! Y love you!     IBOLYA68

2008.11.23. 22:48

elveszettek 1. Elveszettek vagyunk mi, mert megszakadt lelkünk húrja, védtelenek lettek ők, kiket elemésztett irántad szívük haragja. 2. Elveszettek vagytok ti, kik fájdalom alatt roskadtok, elveszett az, kik hiszik az írást, mi hemzseg hazugságoktól. 3. A remény él, te nem vagy védtelen, elveszett, megtart fényes örök szeretet, nyisd fel hangoddal szememet! 4. Hisz elveszett vagyok én, zuhanok föld íves peremén, elment az élet, félig van létem, énekelj!! Mert elveszek! Érzem! Irienne

2008.11.22. 22:43

JIMMYNEK˘! ELMENTÉL, ITTHAGYTÁL! SZIVEMBE, LELKEMBE ÓRIÁSI ÜRT OKOZTÁL. MEGFORDULOK, HÁTRANÉZEK. DE SEHOL NEM LELLEK. HIÁNYZOL, HIÁNYZIK A HANGOD, TESTED A LÉNYED, AZ EGÉSZ EMBERSÉGED. KIMEREM MONDANI SZERETLEK, S NÉLKÜLED ELVESZTEM. SZIVEM FELÉT ELVITTED ÖRÖKRE  FEL A MENNYEGEKBE, TALÁN EGYSZER TALÁLKOZUNK ÖRÖKRE. AKKOR LESZEK ÉN IGAZÁN BOLDOG, HA RÁD TALÁLOK.!! MARIKA567

2008.11.18. 16:45

Utolsó szavak 1. Kőtetőn állok, lábam reá fagyott. Csak hangom tartja erőm, érted lázadok, dalom vihara érted szól. Megremegett létem feletted, s lépni sem tudok. 2. Nem kérek választ, csak szavakat, dallamokat, hogy tagadnom ne kelljen az ő mondataikat, csak ellene tennem, hogy szavaikat elnyomva védjelek. Mert kinek mondta, kép nélkül él, mint én, s jobban kép vesztette, mint magam. Óh, az a lét! Ezért mellette állok, s együtt védünk, együtt leszünk dallam, s lét kinyílvánítóid. 3. Minden hang veled énekel, a csend is titkos úton ér el. Vékony vonalban könny pereg tőlünk feléd, s azokra, kik ítélettel vannak felőled, pedig szívvel sosem ismertek, s ha ismertek, vad kegyetlenséggel elfeledtek. 5. De nem feledünk, tovább megyünk, dallamokban titkon éltetünk, s rezzenő ékeid leszünk.       irienne

2008.11.16. 20:36

A verseny lezárása: 2008.december24.

[19-1]